.

belko-950x200.jpg

Bélháromkúti Apátság

Tartalomjegyzék

Egerből észak felé haladva a putnoki vasútvonal mentén, az Eger-patak völgyében vivő országúton közelíthetjük meg Bélapátfalvát. Elhagyva a szarvaskői vár alatt vadregényesen összeszűkülő völgyszorost, Mónosbél után kitágul a patak völgye. Jobboldalt feltűnik a Bükk hegység előretolt bástyája, a Bélkő. Az orgonasípszerűen lerobbantott sziklatömbök aljában áll a ciszterciek bélháromkúti apátságának a tájba harmonikusan simuló temploma. Ez Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma.

A monostor alapítása és középkori élete

A Bükk hegységhez tarozó Bélkő aljában, az egri egyházmegyében fekvő, Háromkútról nevezett, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot 1232. május 16-án alapította II. Kilit egri püspök.. Az apátság anyaapátsága a pilisi monostor volt.
Az alapító II. Kilit minden bizonnyal a BÉL nemzetségből származott, így a Bélháromkútnak is nevezett ciszterci apátságot családi monostornak is tekinthetjük. Ezt az is alátámasztja, hogy a szállásbirtokos Bél nemzetség nevét három helység viselte e tájon: Felbél, a
mai Bükkszentmárton, Középbél, a mai Bélapátfalva, Albél, a mai Mónosbél elődje volt. Bélapátfalva nevét az oklevelek a XIII. században Bel, Beel, Beyle alakban, 1330-ban "villa abbatis", 1415-ben pedig Apátfalva alakban őrizték meg.

II. Kilit gazdagon ellátta adományokkal a nemzetsége szállásbirtokán alapított monostort. A Bél nemzetség számos környékbeli birtokát, azok dézsmáit, a Tiszánál három halastavat és a birtok után az egri püspökséget és káptalant illető egyházi tizedeket adta az apátságnak.

Az alapítás után azonnal hozzáláttak az építkezéshez. Ezt azonban a tatárjárás miatt 1241-ben félbe kellett hagyni. Ahogyan ez egy 1245. évi oklevélből kiderül, a monostor mellett is voltak harcok. A tatárokkal folytatott harc közben itt sebesült meg György fia Sándor mester. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, a templomnak viszont csak homlokzatfalai készültek el ebben az első periódusban. A félbemaradt építkezést egy másik építőműhely felezte be, közvetlenül a tatárjárás után, mert az adatok szerint a monostorban 1246-ban már újra éltek szerzetesek.

Néhány adat az apátság XIV. ? XVII. századi életéből: kevés fölszentelt pap élt a monostorban. Kitűnik ez egy 1388. évi oklevélből is. Béli Péter és az apátság közötti vitás ügyben a határjárás bizonyítására 16 fölszentelt pap mondta el a föld- és határesküt, köztük a béli monostorból Konrád, Henrik és Móricz apát. Ebből arra következtethetünk, hogy rajtuk kívül más szerzetes nem élt a kolostorban, másképp aligha lett volna szükséges más monostorból hívni felszentelt papokat.

A XV. század végén országszerte komoly problémákkal küszködtek a ciszterci apátságok. Meglazult a fegyelem, az apáti székben sok helyen nem szerzetesek, hanem világi papok ültek, az apátságok birtokait elidegenítették. A bélháromkúti monostor apátja sem szerzetes volt, hanem 1479-1485 között Péter nógrádi főesperes, aki nem is lakott a monostorban.

1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás kezébe került, aki ekkor egri püspök volt. Úgy tűnik, ez időtől kezdve az egri püspökök birtokában volt a monostor, amelyben a szerzetesek egy ideig még bent maradtak. 1503-*ban a perjellel együtt 3 szerzetes élt az apátságban, és egy György nevű orgonakészítővel is találkozunk. 1508-ban 5 szerzetes élt itt. A XVI. század harmincas éveiben végleg elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter az egri püspökség éa a káptalan birtokait 1534-ben elfoglalta. Perényi Péter halála után, 1548-ban I. Ferdinánd szerezte meg az egri püspöki váruradalmat, amelynek a bélháromkúti apátsági birtok is részét képezte. Az apátság javait 1678-ban az egri káptalan kapta meg, majd 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő tulajdonába került. A templom ekkor már rossz állapotban volt. Egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak falairól beszél. 1720-ban romjait említik.


A barokk helyreállítás

A helyreállítás erkölcsi előkészítésében szerepet játszott Baranyi István remete, aki legkésőbb 1720-tól az egyházközösség területén élt. 1732-ben kezdték meg a munkát, és 1745-ben szentelte fel az újjáépített templomot gróf Erdődy Gábor egri püspök. Három szakaszban zajlott a munka. Először felépültek a déli mellékhajó, a kereszthajó és a mellékszentély falai, a főszentély és a két négyezetei pillér. Második szakaszban készült a templom boltozata és az orgonakarzat. A harmadik szakaszban megépítik a sekrestyét.


A szentély keleti része:(1k)

Műemléki helyreállítását Lux Kálmán kezdte el 1934-ben, és az 1953-1954-ben folytatódott Szakál Ernő kőszobrász restaurátor irányításával. A belső falsíkok vakolatait távolították el, és helyreállították az északi keresztházat. A templom külső helyreállítása dr. Rados Jenő professzor tervei alapján 1964-ben folytatódott. E munka kapcsán lettek feltárva 1964-1966-ban a templom déli oldala mellett az elpusztult monostor alapfalai.

A monostor

Míg a templomról meglehetősen sok adat maradt ránk, addig a mellette lévő monostorról szűkszavúan szólnak a források. Az 1696-ban készült leírásban a templommal együtt nagyszerűnek nevezett monostor falairól történik említés. 1733-ban már csak a lebontott és elhagyott monostor helyéről olvashatunk. Az 1829-es Canonica Visitatio szerint a bükkszentmártoni templomot 1734-ben részben a templom, részben a monostor romjainak anyagából állították helyre.

Érdekes ábrázolásra figyelt fel Voit Pál az 1758-ban épült egri Kispréposti Palota dísztermében. A díszterem ajtó fölötti lunettáit Huetter János Lukács festette. Jobbra, a keleti irányba nyíló ajtó fölötti kép vadászjelenetet ábrázol. A vadász képében a palotát építtető Androvics Miklóst ismerhetjük fel, a kutya által félig eltakarva a Bélkő aljában az apátfalvi ciszterci templomot látjuk, nyugati homlokzatán rózsaablakkal Balról csatlakozik az azóta a föld színéig elbontott monostorépület, amely az ábrázolás tanúsága szerint ekkor még az első emelet magasságáig állott.

A plébániát 1827 körül előbb fürdőházzá, majd posztógyárrá alakították. 1850-től kezdve a monostor területének jelentős részét elfoglalva, több épületből álló kőedénygyár épült itt, ami több mint 70 évig működött. 1927-ben a csődbe jutott gyárat lebontották.


A templom és a monostor

A községből kifelé tartva, a Bélkő irányába, a temető mellé érve pillantjuk meg a hegy alatti kis dombon, erdős, ligetes környezetben álló templomot. Gyalogosan a temető mellett, a régi apátsági halastavak völgyében vezető ún. zarándokúton jutunk el a templomhoz, autóval a régi kőbányához vezető úton közelíthető meg.

Bármelyik irányból érkezünk és nézzük meg az épületet, latin kereszt formájú, keresztházas, bazilikás elrendezése a külsőn világosan felismerhető. A tömegkialakítás magja a latin kereszt alakú, nyeregtetővel fedett központi épülettest, amely a főhajót, a keresztházat és a főszentélyt foglalja magába. Ehhez csatlakozik a két mellékszentély, a két mellékhajó és a sekrestye alacsonyabb tömege, félnyereg, illetve kontytetővel a központi templomtesthez támaszkodva. Tornyot nem látunk az épületen, és ez megfelel a ciszterci rend előírásainak.

A templom legdíszesebb része a főhomlokzata, a nyugati homlokzat, amelynek kontúrja a háromhajós, bazilikás hosszház keresztmetszetének felel meg. A kiemelkedő, nyeregtetős főhajónak a homlokzat háromszögoromzatos középső része felel meg a főbejárattal, fölötte a rózsaablakkal, a két félnyeregtetős mellékhajónak a homlokzat két féloromzatos része. A homlokzat e 3 részét két falsáv választja el egymástól. Ezek földszinti része pillérszerűen erős kiképzést mutat, és akantuszleveles fejezettel van ellátva. Ezek a pillérek az egykori előcsarnok boltozatát hordozták. Az előcsarnok alapfalait a régészeti feltárás napvilágra hozta, félnyeregtetejének hajdani helyét a rózsaablak alatti párkány jelzi. A főhomlokzati fal esztétikai hatásának fontos eleme a vörös és szürke kövekből alkotott sorok váltakoztatása. A falnak ez a színes kezelése azonban csak ott van meg, ahol az előcsarnok a homlokzati falat takarta, tehát a középső és a déli szakaszon. Ez a két színű sávos falazás tehát az előcsarnok belsejének szólt. A főhomlokzat északi részén nincs színes falrakás, nem volt boltozás, és a fal is jórészt a tatárjárás utáni, második korszakból való. Feltehetően itt helyezkedett el a nyugati karzatra vezető csigalépcső. Az északi mellékhajó padlásterébe látható annak az ajtónyílásnak a maradványa, melyen keresztül a főhajó nyugati végében emelkedő karzatra léptek. A díszes főkapu és az egyszerű félköríves déli kapu tehát eredetileg az előcsarnok mélyén helyezkedett el. A főkapu bélletét a kétoldalt húzódó rézsű előtt álló 3-3 oszlop alkotja. A kehely alakú bimbós fejezetek és attikai lábazataik eredeti szépségükben láthatók, az oszlopokat a legutóbbi restauráláskor pótolták. Megvan a bélletív 3 hurkatagja, amely az egymással szemben álló oszlopokat félkörívben köti össze. A kapubéllet kiképzése falvastagítás, és a bélletmélység növelésre a béllettagozódást a homlokzat síkjára is kifordították, hogy a kapu folthatását ezzel is növeljék. Központi részén az ajtónyílás egykori félköríves záródását szőlőinda-faragásos boltív hidalja át.

A déli mellékhajóba nyíló bejárat, amely a monostor nyugati szárnyában lakó laikus testvérek közlekedésére szolgált, egyszerű kiképzésű, félkörös záródású ajtónyílás. Keretelését a templom attikai lábazatának körülvezetésével oldották meg.
A főhomlokzat harmadik nyílása a rózsaablak, ezt nem takarta el az előcsarnok, eredetileg is látszott a homlokzati képen. A rózsaablakot eredetileg jóval nagyobbra tervezték. Erről tanúskodik a főhomlokzat építésekor kihagyott nagyobb sugarú kör. Tervváltozás miatt a mai keret készült el, az ablak hatkaréjos mérműve a tatárjárás utáni második építőműhely alkotása.
Járjuk körül, északi irányba indulva, az épületet. A templom északi oldalán először a hosszház oldalhomlokzata tűnik elénk. Mind fönt a főhajó, mind lent a mellékhajó falát 4-4 félköríves, rézsűs ablak világítja. Ezek az ablakok a templombelső boltszakaszainak megfelelően helyezkednek el. A keresztház sarkait egymásra merőlegesen álló támpillérek támasztják. A keresztház északi fala az első periódusból származó szép kváderkő fal, ahol érdekes, a ciszterci építészet által különösen kedvelt ablakelrendezést láthatunk. Két félkörös záródású rézsűs ablak fölött körablak foglal helyet.

Elhagyva az északi oldalt a főszentély mögé érünk. A keleti homlokzat képe az egyenes záródású főszentélyből, az ennek két oldalán elhelyezkedő két, alacsonyabb, ugyancsak egyenes záródású mellékszentélyből és a keresztház háttérként szolgáló keleti falsíkjából áll.

A templom déli homlokzatának beosztása megfelel az északiénak, azzal a különbséggel, hogy a déli keresztház déli falához földszintes sekrestyeépület csatlakozik.

A főkapun át a templomba érve, elénk tárul a templom egyenletesen megvilágított, tágas belső tere. A 4 boltszakaszos hosszház első szakaszában az orgonakarzat megosztja a főhajó terét. Nyugati karzat a cisztercieknél nem szokásos, Bélapátfalván a monostort alapító nemzetség számára készült. Mai formájára a XVIII. században épült át. 

Valamennyi boltszakasz csúcsíves keresztboltozattal van fedve, amely a XVIII. századi barokk helyreállításból származik ugyan, de megőrizte az eredeti boltozat összhatását. Az eredeti csúcsíves, bordás keresztboltozat mintegy 30-40 cm-el magasabb ívelésű volt a jelenleginél.

Az építészeti részeknél azonnal felismerhető a tatárjárás előtti és utáni korszak különbözősége. A tatárjárás előtt épült homlokzati falak belső oldalán, a mellékhajók falain a tagolás falpilléreket kísérő háromnegyedoszlopokkal történik. A boltívek ezek bimbós fejezeteire futnak le. Az építkezés megszakadására vall az is, hogy sok befejezetlen oszloplábazatot találunk. A főhajót a mellékhajóktól elválasztó árkádsorok zömök testű, élszedett négyzetes pillérei a tatárjárás után készültek. A boltozatok hevederívei nagyméretű, geometrikus formájú konzolokról indulnak, az átlós ívek pedig az élszedésekre ültetett, kicsin, fordított kúp alakú konzolocskákra támaszkodnak. A tatárjárás előtti periódus falfelületei szépen faragott kváderkövekből állnak, a második korszak falait vakolat alá, terméskőből építették. Az apátsági templom művészettörténeti elemzésével Gergelyffy András foglalkozott. Véleménye szerint az első periódus faragványain a ciszterci építészet széles európai stíluskapcsolatai ismerhetők fel. A vezető mester, az első kőfaragó francia volt, de erős maulbrunni (Németország) hatások és bizonyos közép-európai (cseh és lengyel) kapcsolatok is felismerhetők. A második építési szakasz geometrikus formáival a német ciszterci építészet felé mutat.

A templom belső berendezése barokk. A főoltár késő-barokk munka, 1800 körül készült. Az oltárkép Mária mennybevitelét ábrázolja.

A déli mellékszentélyben áll a templom legértékesebb oltára, a Szent Imre oltár. Felépítménye körbeveszi a félköríves ablakot, ezért úgy tűnik, hogy eredetileg is ide készült. A falazott oltárasztal fölötti felépítmény még a XVII. századi oltárformák típusát mutatja. Magyar ruhákba öltöztetett, kecses Szent István és Szent László, valamint az oromzaton Szent borbála és Szent Ilona szobrai a hazai rokokó művészet ritka és szép alkotásai. A felirat szerint az oltárt Püspöki András egri kanonok készíttette 1748-ban. Hartmann József kassai szobrász alkotása.

A szószé és a hangvető az észak-nyugati négyzeti pillér déli oldalához támaszkodik. XVI. Lajos stílusú, igen szép és nívós barokk alkotás.


A templom melletti romkert

A szerzetesek lakóhelyéül szolgáló monostor a templom déli oldalához csatlakozott. A régészeti feltáráskor napvilágra került alapfalakból kialakított romkertben kirajzolódik az elpusztult épületegyüttes alaprajza. Zárt négyszögben, a ciszterci előírásnak megfelelően sorakoznak a helyiségek. Az épületegyüttes középpontjában a téglalap alakú udvart körbezáró kerengőfolyosó van, amely boltozott volt, az udvar felé nyitott, oszlopokon nyugvó árkádívekkel. A déli keresztház nyugati falában megmaradt a boltozat egyik falíve, és jobbra tőle kivehető a második falív indulásának helye. Az első falív alatt látjuk az elfalazott könyvtárfülkét, ahol a polcok helyének vájatai is látszódnak. A kerengőfolyosó félnyeregteteje a déli mellékhajó falához csatlakozott. Ma ez a fal a barokk helyreállítás utáni képet mutatja. A kerengő boltozatának támasztékaként 2 méterenként félpilléreket találunk a fal udvari szakaszán. A déli oldal közepén a kútház alapfalait találjuk.

A négyszögű kerengőfolyosó külső oldalára vannak felfűzve az egyes helyiségek. A keleti szárny helyisége a sekrestye volt, a mai formánál kisebb alaprajzzal. Ettől délre találjuk a káptalantermet, a monostornak a templom után a legfontosabb helyisége. A 2x3 boltszakaszos helyiség északi része a mai sekrestye alá nyúlik. Téglapadlója a XV. században készült, padlószintje alatt 2 falazott sírt találunk, amelyekben a monostor apátjai nyugodtak. A keleti és déli fal mellett ülőpadkát találunk. A káptalanterem fölött az emeleten a hálóhelyiség helyezkedett el. Az ide vezető lépcső lenyomata a déli keresztház belső nyugati falán látható.

A káptalanterem melletti déli keskeny helyiség az ún. fogadószoba volt. A monostor délkeleti részén a legnagyobb terem a szerzetesek munkaterméül szolgált. A terem délkeleti sarkában egy ?a középkor óta nem használt- forrás található, amelynek vizét téglából készült csatornán keresztül vezették a kútházba. Ma is ezt a vizet ihatjuk itt. Nem 3 forrás volt tehát, hanem 4, és külön érdekesség, hogy a negyediket beépítették az épületbe.

A monostor déli szárnyát a magas talajvízszint miatt nem lehetett a középkori szintre süllyeszteni. A szerzetesi munkaterem mellett melegedőszoba volt, középen pedig ebédlő helyezkedett el. Tőle nyugatra a konyha állott, amely a szerzetesi ebédlőn kívül a laikus testvérek ebédlőjét is kiszolgálta. Ezt a helyiséget a cementgyári víztárazó építésekor nagyrészt elpusztították. A nyugati szárny alá volt pincézve, leszakadt boltozatát és a pinceajtót megtalálták a feltárás során.

Forrás: Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 128.